Taekwondo

A harcművészetek fejlődése

A koreai félszigetet először i.e. 30.000 évvel nomád törzsek foglalták el, amelyek a közép és észak ázsiai területekről vándoroltak ide. Később ezek a nomád törzsek három királyságba tömörültek. Ezek voltak : Koguryo, Paekche és Silla. Ezt az időszakot (i.e 18- i.sz. 668) a Három Királyság Korának is szokták nevezni.
Az ősi koreai harcművészeti stílusok először a Három Királyság Korában bukkantak fel. 

Ilyen stílusok voltak:
    Su Bak         (ütés, lökés, bírkózás)
    T’ae Kyŏn     (rúgás)
    Kag Ju           (dobások)
    Kung Sa        (íjászat)
    Ki Ma Sa Bŏp (lovas íjászat)
    Tan Gŏm Sul  (rövid késes küzdelem)
    Kŏm Sul Bŏp  (kardos küzdelelm)
    Su Yŏng Bŏp  (harc a vízben)

A Koguriŏ  dinasztia i.e. 37.-ben jött létre (i.e.37-668). Korabeli dokumentumok subak néven emlegetik a királyságban a puszta kézzel folytatott küzdelmeket. A korabeli leletek elemzése során azonosított kéz-él és ököltartás, a hagyományos küzdő állások a mai modern TKD-nak is elemei.
Történészek szerint a Koguriŏ királyság korai időszakában már kialakult egy harci testület, mely a Choisonin névre hallgatott. A testületen belül a harcművészetek gyakorlása az alapkiképzés része volt.

I.e. 18 -ban alakult a Paekche  királyság. Egy ősi ének szövegében (Okkolo, Jeolla-bookdo) említés történik egy kézzel-lábbal történő küzdelemről, a Subyokta-ról.

Silla volt a legkisebb királyság a háromból. Sok katonai támadás érte Paekche és a japán területek felől. Emiatt erős katonai szervezetet hozott létre, ami a későbbiekben a legnagyobb királysággá emelte fel. A Su Bak, mint ősi fegyver nélküli harcművészet először a Koguriŏ királyságban jelent meg. Később, egy – a japánok elleni - harc során, Koguriŏ segítséget nyújtott Sillának azzal, hogy ötvenezer katonáját küldte a Japánok ellen Silla kisegítésére. Itt ismerték meg a Su Bak titkát, harcművészetét a sillai harcosok. A Su Bak ezután a sillai Hwa Rang harcosok által lett elterjedt és népszerű.
Ebből az időszakból kevés írásos emlék maradt. Leginkább falfestmények, rajzok őrizték meg a kor harcművészeti emlékeit.

Két ősi kézirat maradt fenn, amiben olvasni lehet az akkori harcművészetekről. Az egyik a

Samkuk Saki - a „Három Királyság Története” - a XII. században íródott, amásik a

Samkuk Yusa - a „Három Királyság nevezetes eseményei”- a XIII. században látott napvilágot.

A Három Királyság korszakában két jelentősebb harci alakulatról maradtak írásos emlékek. Az egyik a Sun Bi („intelligens-bátor”) majd később a másik Hwa Rang (fiatalság virága, vagy virágzó ifjúság útja) néven volt ismert. Ez utóbbit leginkább a japán Bushido-hoz szokták hasonlítani. A Hwa Rang a Silla királyságban 550 körül jelent meg. Jin Cheung (Chinchung), a dinasztia 24. királya felismerte, hogy Silla hosszútávú érvényesüléséhez egy, a spártaihoz hasonló katonai szellem kialakításán keresztül vezet az út. Rájött, hogy a katonai nevelést már gyerekkorban kell elkezdeni. Ennek nyomán jött létre a Hwarangdo katonai alakulata is. Az alakulatba a legkiválóbb fiatal katonák, nemes ifjak és a királyi család 16-20 év közötti fiai kerülhettek be. Kiképzésük során sokrétű ismeretanyagra tettek szert. A Su Bak ill. fegyverforgatáson kívűl művészeteket, filozófiai és buddhista vallási alapokat és helyes erkölcsi magatartást is tanultak. A Hwarangdo elméletének az alapjait Won Kwang buddhista szerzetes fektette le. Egy olyan harcművészeti formát alkotott, ami összhangban volt a természet törvényeivel és fő vonalát a yin-yang filozófia alkotta. A morális alapokat az öt kötelező szabály (hűség a hazához, hűség a szülőkhöz, bizalom és testvériség a barátok között, soha meg nem hátrálás az ellenség elől és az igazságosság), valamint a kilenc erény jelentette. Mozgásanyaga a kemény és lágy, valamint az egyenes és körkörös elemeket egyaránt ötvözi szoros egységben.
A hwarangok élén a kukson-ok álltak, mely rang a mai generálisnak felelt meg. Ekkor alakultak ki híres rúgásaik, melyeket a fegyveres küzdelemben kiegészítő jelleggel alkalmaztak. Innen maradt fent Pulmil generális fiának is a története, aki 16 évesen az ellenséges Paekche királyság egyik hadvezérét egy úgró-perdülő rúgással lerúgta a lováról, aki ennek következtében életét vesztette.
A koreai félsziget először 668-ban volt egységes, amikor Silla meghódította Koguriŏ-t és Paekche-t.

1400 után több, egyre kifinomultabb szabadkezes harcművészet kezdett kialakulni.
Ekkoriban a Kwŏn Bŏp „igazság ökle”, mint gyüjtő szó volt használatos az akkori koreai pusztakezes harcművészetekre.
Ilyen harcművészetek voltak a következők:
Ssirŭm koreai bírkózás, a mongol bírkózás gyökereiből táplálkozott.
Pakchigi a „fejelés” harci rendszere, elsősorban Korea északi részén volt népszerű.
T’ae Kyŏn a rúgásokra fektette inkább a hangsúlyt.
A Su Sul rendszere gyakran használt kardokat, fegyvereket.
1890 és 1945 között Korea megszállás alatt volt, ezért sok koreai tanult harcművészeteket a szomszédos, ill. a megszálló nemzeteknél. Sok más harcművészeti elem épült be az ősi koreai harcművészeti ágakba.
A Tang Soo Do a „kínai kéz útja”, a Kong Soo Do az „üres kéz útja”, a Su Bak Ki a „csapó kéz technika”, Tae Soo Do a „kéz és láb technikák útja”, mint harcművészeti ágak technikáinak összefonódása képezte a későbbi Taekwondo alapját.

1945 után Korea felszabadulásával a koreai mesterek sorra nyitották meg iskoláikat:

Az 1950-es években az iskolák szükségét látják egy egységes szervezet létrehozására, amit 1959-ben Koreai Taekwondo Szövetség néven megalakítanak. Az akkori politikai környezet miatt ez sajnos csak rövid életű. Később Korea Taesudo Szövetség néven alakul szövetség, majd 1966-ban Szöulban megalakul a Nemzetközi Taekwondo Szövetség (ITF) Choi Hong Hi nagymester vezetésével.A politika ezekben az időkben is jelen volt a harcművészetek környékén. Talán azért is, mivel ezek a harcművészetek a katonai kiképzés fontos elemei voltak. Choi Hong Hi politikai konfliktusba keveredett, és elhagyta az országot. Koreában ezt követően alapították a dr. Kim Un Jong nagymester elnökségével 1973-ban a Világ Taekwondo Szövetséget (WTF). 1976-ban megalakul az Európai Taekwondo Unió. 1988-ban a szöuli olimpiai játékokon először mutatkozik be a sportág bemutató versenyszámként. Sydney-ben, 2000-ben már hivatalos versenyszáma az olimpiai játékoknak.

Felhasznált irodalom:
Mark Tedeschi: Taekwondo
dr. Ujvári Miklós: A délkelet-ázsiai harci művészetek